Nagy letolást kaptam tavaly a gyermekgyógyász kongresszuson.

A Heim Pál Kórház fül-orr-gégész adjunktusa rendkívül felháborodott rajta, hogy nekem 25 000 pácienssel, 44 év gyermek-szakorvosi és fül-orr-gégész szakorvosi gyakorlattal a hátam mögött saját véleményem van egyes betegségek kezeléséről.

Mi háborította fel?

Az, hogy előadásomban az orrmandulaműtétet hasonló tévútnak neveztem, mint régen az érvágás vagy a higannyal való kezelés volt, manapság pedig a bizonyítottan hatástalan, de azóta is eladott homeopátia.

Az előadás lényege az volt, hogy fél év alatt olyan 70 gyermekből 67-et sikerült meggyógyítani az általam felállított, barátságos, mellékhatások nélküli egyhónapos, otthon végezhető kezeléssel, akiket máshol műtéttel akartak gyógyítani. Sőt, sokukat már előzőleg meg is operálták, csak nem gyógyultak meg tőle.

Ezt az előadást elég sok gyermekgyógyász meghallgatta, köztük a Pécsi Egyetem professzora (régebben kollégám), a Heim Pál Kórház egyik professzora, stb, és egyiküknek sem volt semmilyen megjegyzése azon kívül, hogy ne gőzzel melegítsük a gyerekek arcát, és hogy lejárt a vitaidő.

Azóta felhívott 2 vagy három gyermek-családi-orvos, hogy hogy is van ez. A többiek továbbra is 1-2 évig orrmosással kezelik a rájuk bízott kicsiket, aztán elküldik őket orrmandulaműtétre.