Tibor Timár
Sep 18, 20191 min
Updated: Jan 10, 2020
A hétvégén írtam végig a mandula körüli (peritonsillaris, peritonzilláris) tályogról szóló fejezetet ezen a honlapon, mely lassan épül, és veszi át a régi helyét.
Eszembe jutott egy 2012-es betegem:
Volt egy negyvenéves hölgy betegem, aki előzőleg már megtapasztalta egyszer a fent leírt lehetetlen érzéstelenítést a tályog felnyitása és további tágítgatása kapcsán. Ennek ellenére elfoglaltsága miatt a következő torokfájása kapcsán kissé késve jelentkezett, újra kialakult tályoggal. Felvilágosítottam a kezelési elvek nemzetközi változatosságáról, és elfogadta javaslatomat, hogy járjunk el az amerikai módszer szerint. Így aztán az egyébként a bemetszést megelőző gennyleszívást nem követte a nálunk kötelezőnek tartott vágás, viszont erőteljes antibiotikus kezelést indítottunk. (Tíznapost!) Szépen gyógyult. Hogy mit nyert a beteg, csak az tudja, akinek már vágták fel érzéstelenítés nélkül a mandulája gennyel teli, gyulladt környékét, és utána 2-3 napig fémeszközzel fölfeszítették a sebét. (Talán az sem elhanyagolható, hogy mennyit spórolt meg ezzel az "egészségügy", mely állandóan pénzzavarban kűzd, mégis fölösleges beavatkozásokra költ horribilis összegeket.)