Visszatérő hibák a fülészeti gyakorlatban

Sajnos az orvostudomány nem olyan objektív  dolog, ahogy szeretnénk, vagy ahogy gondolja az átlagember.

Mondják, hogy művészet is, de sajnos a gyógyítás művészete elég gyakran a tudományosság kárára megy, és ez sok beteg életét megkeserítheti.

Ebben a fejezetben   objektív és szubjektív megállapítások fognak keveredni, hogy milyen arányban, azt az olvasó fogja megítélni. Igyekszem csak általam objektívnek vélt megállapításokat tenni, annak tudatában, hogy lesznek kollégák nagy számban, akik ezekkel nem értenek egyet. Pont ővelük vitatkozom itt. Azért nem direktben, hanem a pácienseknek szánt oldalon, mert tapasztalatom szerint a többség nem nyitott arra, hogy változtasson megrögzött szokásain. Néhány konferencián elmondott előadásaimra soha semmilyen nyitottság nem nem volt tapasztalható. 
Mikor 30 évvel ezelőtt nagyszámú betegen végzett, tudományosan értékelt vizsgálatról beszámolva azt állítottam, hogy nem kell a gennyes középfülgyulladásos füleket felszúrni, mert nem gyógyulnak hamarabb, akkor a gyermek-fül-orr-gégészeti konferencia résztvevői közül senki nem szólt hozzá, csak a szünetben beszélték meg, hogy hülye vagyok. (Azóta a hozzáállás nagyrészt változott, ma már sokan vették át a szemléletet, melyet akkor sem én találtam ki, csak adaptáltam a fejlettebb országok gyakorlatát.)